PortahírmondóAz alábbiakban híreink, az aktuális információk olvashatók. A bal oldali oszlopban látható lista elemeire kattintva az adott információ a jobb oldali sávban jelenik meg. Az Őrségben a lelkem szabad - Femina magazin 2022.01.25.Az Őrségben a lelkem szabad-Femina Magazin 2022.01.25.
https://femina.hu/utazas/beszelgetes-gaal-zsuzsannaval/
... A teljes bejegyzés megtekintése » Család-Barát Magazin 2018. november 23. első meseMúltidéző Porta - őrségi szállás - 2018. november 23.
Kedves Vendég !
Mai napon lehetőségem adódott az Őrségi Ízek Portája gazdaasszonya, Horváthné Tamaskó Ildikó és Tamaskó Sándor hagyományőrző kópickötő társaságában a Család-Barát Magazin élő adásában szerepelni. ... A teljes bejegyzés megtekintése » Magyarszombatfa - fazekasok földjén 1.Múltidéző Porta - őrségi szállás - Szalafő, Papszerpuszta 2019. január
Kedves Vendég !
Szeretettel ajánlom Önnek :
Magyarszombatfa - a fazekasfalu meglátogatását
Belső Őrség- a gerencsérek földje
Első okleveles említése 1366-ból szár ... A teljes bejegyzés megtekintése » Őrség kincsei - a gombákMúltidéző Porta- őrségi szállás - Szalafő, Papszerpuszta 2019. január
Kedves Vendég !
Szeretném megismertetni Önnel e csodálatos tájegység kincseit
Őrség kincsei - a gombák
A tájegysége jellemző gazdag erdők terített asztalt ... A teljes bejegyzés megtekintése » Magyarszombatfa - fazekasok földjén látnivalókMúltidéző Porta- őrségi szállás - Szalafő, Papszerpuszta 2019. január
Kedves Vendég !
Sok szeretettel ajánlom Önnek:
Magyarszombatfa- a fazekasfalu nevezetességeinek meglátogatását
Fazekasház :
Fő út 52/a. sz. alatti népi műemlék lakóházban ... A teljes bejegyzés megtekintése » Őrség kincsei - a dödölleMúltidéző Porta - őrségi szállás - Szalafő, Papszerpuszta 2019. január
Kedves Vendég !
Szeretném megismertetni Önnel az Őrség kincseit, ételeit, íme
Az őrségi dödölle
Őrségi dödölle
A Múltiéző Porta ajándéka az őrségi szállá ... A teljes bejegyzés megtekintése » Dr.Göncz László: Határszél - könyvbemutatóSzeretettel meghívok mindenkit
Dr.Göncz László: Határszél című könyvének
bemutatójára,
2016. augusztus 16-án 17:00 órára,
a Múltidéző Portára.
... A teljes bejegyzés megtekintése » Könyvbemutató és ételkóstoló CsödénSzeretettel invitálom Önöket 2016. március 25-én Csödére, az ételkóstolóval színesített könyvbemutatómra!
... A teljes bejegyzés megtekintése » Könyvbemutató és ételkóstoló LetenyénSok szeretettel invitálok mindenkit, akit érdekel az Őrség páratlan ízvilága, és szeretné megismerni a térség gasztronómiai különlegességeit, ételeit és alapanyagait,
2016. március 17-én Letenyére, a Városi Könyvtárba, az ételkóstolóval színesített könyvbemutatómra!
... Magyarszombatfa - fazekasok földjén 1.Múltidéző Porta - őrségi szállás - Szalafő, Papszerpuszta 2019. január Kedves Vendég ! Szeretettel ajánlom Önnek : Magyarszombatfa - a fazekasfalu meglátogatását Belső Őrség- a gerencsérek földje
Első okleveles említése 1366-ból származik, a Velemer völgyben, másnéven: Züric völgyben. A település szerkezete részben az utcára épült, részben ezen házak melletti sikátorokon megközelíthető egy vagy több ház összességéből áll. A keveset termő, sovány földek mellett az agyag nagyon sok családnak nyújtott ezen a tájon megélhetést. Megrakott szekereikkel az itt lakó gerencsérek valaha messze vidékeket is felkerestek, hogy az általuk készített cserépedényeket gabonára cseréljék. Nem tudni pontosan mikor jelenik meg a fazekasság, állítólag található utalás arra, hogy már a XIV. század közepe táján volt itt fazekasság. Egy biztos, a magyarszombatfai és környékbeli fazekasság eszközkészletében, technikájában és edényeinek formai kialakításában nagyon sok archaikus elem található. Az újkeresztény edénykészítők 1622-es beköltözésével fordult tulajdonképpen a földesúr érdeklődése a helyi gerencsérek felé. A földesúr mindig megkülönböztette az újkeresztény fazekasokat és a helyi gerencséreket, nemcsak munkafeltételeik voltak mások, hanem jogaik és kötelességeik is. A helyi gerencsérek jobbágyként vagy zsellérként szolgálták a földesurat, az újkeresztény edénykészítők szolgáltatása és fizetése a szerződésnek megfelelően egy vagy két évre szólt. Az újkersztény fazekasok betelepítése az épületbelsők művészi kiképzése miatt vált indokolttá. Ezek betelepítése után az uradalom fazekasainak munkáját csak akkor veszik igénybe roboton kívüli munkára, ha az újkeresztény fazekasok erre képtelenek. Ennek következtében a helyi gerencsérek a lakosság igényeit is kielégítik, helyben nem találnak elegendő felvevőpiacot, ezért kénytelenek vándorolni az áruikkal. A mezőgazdaságból befolyt jövedelem elenyészően csekély volt, nemcsak az egy családra jutó szántóföld volt kevés, hanem annak haszna is. A földművelés mellett kiegészítő jövedelemforrásnak számított a gerencsérség, mely Magyarszombatfán, Gödörházán és Veleméren apáról fiúra öröklődő hagyományos mesterség volt. A termékeiket részben Somogy megye falvaiban tudták értékké tenni, ahol főképen a fazékféléknek, savanyítófazék, vagy abrincsosfazék, és korsóféléknek volt keletje. Miután a fő cél az volt, hogy minél olcsóbban adhassák el az edényeket nemigen díszítették. Törekedtek a kevés festék, de még a kevés agyag felhasználására is, mivel a termékeik a paraszti lakosság igényeit elégítették ki. Teljesen mázazatlan, vagy csak alig bevont edényeket készítettek, nem az ónmázas, hanem az ólommázas technikát használva. Magyarszombatfa 1867-ben alakított céhet, az 1972-es céhfelszámolás után is megmaradtak a mesterek. 1880-as években Veleméren 87 fazekas ( ma a hagyományos fazekasmesterséggel senki, utolsó „ mohikán” Varga Sándor bácsi, akinek munkáiról majd Velemérnél ) dolgozott, Magyarszombatfán és Gödörházán is körülbelül ennyi. A céhes élet szigoráról fennmaradt emlékezések szerint az inasnak meg kellett mosni a házbeliek lábát minden este. Az eltelt 3-4 év inaskodás után remekelni kellett egy huszonöt literes fazekat, a felszabadulással járó költségeket a felszabadulónak kellett fizetni. A gölöncsér elnevezés csak erre a tájegységre jellemző, más vidékeken mindenütt fazekasnak, vagy tálasnak hívják a mestereket.
„ A faluban minden ember gelencsér, csak a bíru bugyogás! „ tart még ma is az ősi mondás. ( Múltidéző Porta kék festett bútoros ház konyhája, Vörös Gábor magyarszombatfai fazekasmester cserépedényeivel tálalva. ) Az agyagot az Úrtelek nevű falurészben bányászták, jó minőségben 7-8 méter mélyről. A nehéz munkában a család apraja-nagyja részt vett. Hazaszállítás után esővel jól megáztatták, faggyal megszaggatták. A korongot is helyi emberek, sokszor maga a fazekas készítette, ugyanígy a korongozás egyéb eszközeit a fakéseket és a leckebőrt. Szálára hasított körte vagy szilvafából készült a simításra szolgáló fakés és régi rossz cipőből, csizmából a leckebőr, Ez a vicces elnevezés arra utal, hogy a mester melletti korongon dolgozott az inas és ha valamit rosszul csinált a mester ezzel a bőrrel csapta képen. Mivel az edények díszítése kevésbé dominált, ezért nagy hangsúlyt fektettek az edények korongozására. Lenézték azt a mestert, aki nem tudott szép formájú, vékonyra kinyújtott edényt készíteni, vagy nem tudta az edényt szépen „küfogatnyi”. Az öreg mesterek sokszor emlegetik, „hogy régen az az edin, melik nem vuót küfogva, nem is számított edinnek. „ A küfogatás abból állt, hogy a kikorongozott edényt a fakéssel a kimunkálás utolsó szakaszában recézéssel látták el, mely a gyürétől fenekéig a forgásiránnyal ellentétesen rézsútosan felfelé haladt. A megkorongozott edények bőrkeménységűre száradása után kaptak fület, majd következett az edények festékkel való leöntése. Elsődlegesen a veleméri völgyben található piros földet használták, fehér földet Csákberényől hoztak, zöldet a régi lyukas rézedény kiégetése révén nyert rézoxiddal állították elő. Díszítésként a leöntött edényre pemzlivel különböző színeket fröcsköltek, majd kissé megrázva márványozott díszítést használtak. A vásárra vagy megrendelésre dolgozó fazekasok később dúsabb díszítéseket, virágokat, leveket, ágakat formáltak. Ők honosították meg az 1900-as évek elején a gurgula, iróka díszítést is. Ezt követően kerülhetett az edény a kemencébe, mely ezen a tájon különleges, un. kör alakú boglyakemence volt. A kemencét kemenceházba helyezték, védve az időjárástól, egyben védve a környező épületeket a kipattanó szikrától. Az égetés nagy szakértelmet igényelt, ha elrontották a berakott 4-500 db. edény is esetleg megsemmisült. Kemencéből való kiszedés után kezdődött a mázazás kereskedőktől vásárolt finom ólomréteggel, melyhez finom folyami homokot kevertek. Régebben a legtöbb edényt csak belülről mázazták, vagy a gyürét mártották vissza a zöld, vagy barna mázzal. Ezt követően történt a mázolra való, második égetés. A somogyi kereskedelmet a fazekas falu a lovas gazdáival közösen bonyolította le, mivel fogatja a legtöbbjének nem volt. Az útvonalat stációk szerint tartották nyilván, egy stációnak az a távolság számított amit egyszeri etetéssel meg lehetett tenni. Fő piac a Zselicségben volt, az edényeket az szerint cserélték gabonára, hogy hányszor merítették meg. Az út főként a fuvarosnak hozott több anyagit, mivel ő vett részt a rakodásban, szállításban, a gerencsért sokszor még a szekérre sem engedte felülni, mondván nehéz a teher.
Az 1950-es évek elején alakult meg a Fazekas Háziipari Szövetkezet, melynek a Czúgh testvérek voltak a „motorjai”. Először mindenki a saját műhelyében dolgozott, csak az égetés volt közösen a Zsohár féle műhelyben. Sok nehézség után ( jugoszláv határ közelsége miatt nem kaptak fejlesztésre állami pénzt) az 1960-as évek közepére már az egész országba szállítottak, a 80-as évek fénykora után a 90-es években teljesen leállt a termelés, mely a MAT Kerámia révén 2007-ben indult újra.
2004-ben az ARGE Európai Falumegújítási és Falufejlesztési Díjában részesült a falu a „Múlt nélkül nincs jövő” mottóval benyújtott pályázaton.
Honlap: www.magyarszombatfa.hu.
Múltidéző Porta Szalafő Gaál Zsuzsanna őrségi szállás tulajdonos
|